Senki nem vár
2018.10.07. 10:54
Peregnek a perceim, mint homokszemek a gépezetben…
Ugyanaz a történet pörög folyamatosan az életemben.
Se múltam, se jövőm – állóvíz évek óta az életem.
Hiába kiáltok, hiába fuldoklom évek óta…
Nem történik semmi, semmi nem változik.
AZ ÉLET NEM VÁR rám…
Peregnek a napjaim, akár a homokóra,
Örökkévalóság minden perc, az elmúlt 9 évem.
Mintha megfagyott volna minden körülöttem,
Ugyanaz a történet pörög folyamatosan az életemben.
Nem történik semmi, semmi nem változik.
Szomorú, hogy nem tudom az életem megváltoztatni.
Nem tudom megemészteni, hogy 9 év alatt
Nem tudta eldönteni, hogy velem akar e maradni…
Kudarc, hogy nem tudtam megszerettetni magam 9 év alatt sem vele,
Kudarc, hogy nem tudok megtartani egyetlen férfit sem.
Kudarc, hogy valamiért képtelenek engem szeretni a férfiak.
Kudarc, hogy nem érzi, hogy kellenék neki – 40 évesen sem.
Peregnek a perceim, mint homokszemek a gépezetben…
Se múltam, se jövőm – állóvíz évek óta az életem.
Szomorú, hogy minden, miben évekig reménykedtem –
Szertefoszlik minden a szemem előtt, tehetetlen vagyok vele szemben.
Hiába kiáltok, hiába fuldoklom évek óta – nem érdeklem…
Annyira vágynék a viszonzott szerelemre, hogy én is átélhessem…
Minden megfagy körülöttem – belül összetört a lelkem.
Miért nem lehetek szerencsés én is, mint a többi ember?
Miért vagyok szerethetetlen? Miért nem hiányzom senkinek sem?
Miért vagyok magamra hagyva, egyedül, a nagy tömegben?
Pereg az életem, akár a tisza-virág,
Elmegy mellettem az egész élet, engem senki nem vár.
Se gyermekem, se férjem, se otthonom, se pénzem…
Az álmaim darabokra törtek a kezében…
Engem senki nem vár – se itt, se odaát.
AZ ÉLET NEM VÁR rám.
|