|
A vendégkönyv jelenleg zárolva van, nem lehet hozzászólni.
Heinrich Heine: Bánat
Tudod mi a bánat?
Várni valakit, ki nem jön el többé...
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké...
Szeretni valakit, ki nem szeret téged...
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek...
Kergetni egy álmot, soha el nem érni...
Csalódott szívvel mindig csak remélni...
Megalázva írni egy könyörgő levelet...
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet...
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak...
Rózsákat őrizni, mik elfakultak...
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni...
Mással látni meg Őt és utána fordulni...
Kacagni hamis lemondással...
Hazamenni, sírni könnyes zokogással...
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat...
S imádkozni,
Hogy Ő sose tudja meg
Mi is az a bánat...
A szív gyorsan elárulja önmagát...
De mást lát a két szemem...
Messze túl a könnyeken...
Hogy még mindig Te vagy a mindenem...
Ha azt kérdezné tőlem most valaki:
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném:
Semmit, csak múló szerelem...
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet...
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg...
Mosolygok az utcasarokig...
Aztán, ahogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok...
S egy könnycseppet elmorzsolok...
A válás mindig nehéz...
De rosszul ítélsz...
Nem bántam meg...
Bárhogy is volt, nem bántam meg...
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek...
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett...
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett...
Elmentél tőlem Kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el...
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell...
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz...
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz...
Ha azt kérdezné most tőlem valaki:
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen...
S nagy sokára mondanám halkan:
Semmiség, csupán az Életem...
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem... |
I’d sent to you an angel to look after you, but the angel came back and told me
”I’ve been back, cause angels can’t take care of angels...”
|
Mikor még nagyon fiatalok voltunk…
Ha én madár volnék, magasban lakoznék.
Egy felhőre ülnék, s a széllel röpülnék.
Ha a szél kérdezné: Mégis merre mennél?
Azt felelném rá: Amerre te vinnél.
Röptünk hová visz? Mi hát a cél?
Te merre tartasz? Majd visz a szél!
Hogy merre száll, ne kérdezd soha.
El innen, el innen, akárhova... |
[3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
