Magányos szív

Csak egy sztori, van egy lány…

Szerencsés, úgy tudom.

De van egy nagy baj,

Szomorú.

De azt, hogy mért, nem tudom…

De várj:

Nagyon szerencsés, de miért sír hát?

Mi a baj?

Mért szomorú, ez a lány?

Hisz csak sír, sír, sír,

Mindig sír éjjelente.

Szegény pára…

Magányában sír,

Majd meghal a gyötrelemtől…

Miért nem boldog?

Oly rossz így,

Hogy csak szenved magányában rég.

Miért nincsen párja?

Jaj, hát az a nagy baj,

Hogy választ még sohasem kapott…

Nagyon szerencsés, de miért sír hát?

Mindene megvan,

De magányos még…

Rég szeret valakit…

Sajnos, foglalt már,

Sosem lehet övé…

Társam

Már érted élek én,

És te is értem élsz.

Mindenki azt képzeli:

Nem lehetsz enyém.

Hogyha vak is minden ember: szeretlek!

Tiszta szívből, édes, drága Duncan-em:

Hozzád tartozom!

Akár egy álom-oly csodás,

A szerelmünk már örök.

Lehetetlen misszió-

Mindig ezt mondták az emberek.

De nem vagy álom-valóság,

Örökre együtt-így lesz már,

Társam-te vagy!

Szeretlek Duncan-örökké,

Mindig együtt és békében-

Társam-te vagy!

Már hozzám tartozol,

S én hozzád tartozom.

Sose mondja senki már,

Sosem lehetsz már enyém.

Kérlek, Dunc, vigyázz mindig énreám!

Nem akarok félni, kedves, soha már-

Mert hozzád tartozom!

Bár ott lennék…

Abban a hitben éltem én, hogy lesz esély.

Annyira hittem, az idő eljöhet még…

Már látom, nem helyes így:

Minden, mit hittem,

Sosem volt, és sosem így.

Csodában bíztam, Isten hív…

Hogyha volna még esély,

Hidd el, újra kezdeném:

És nem torpannék meg a cél előtt.

Hogyha volna még esély,

Nem hagynám, hogy múljon még:

Ha szeretnél, én boldogabb lennék.

Bár ott lennék…

Sosem akartam ennyire még semmit sem…

Annyira hittem, lehetek még boldog tán…

De elszállt minden remény:

Sohasem lesz már az a perc, mi éltet még…

Sohasem lesz már, elveszett.

Hogyha elmehetnék én,

Mindent bizton feladnék,

És sosem bánnám meg e tettemet.

Hogyha elmehetnék én,

Új életet kezdhetnék,

Minden búmat elfeledhetném.

Boldog lennék…

Minden percben érzem, vesztett sorsom.

Nem lehettem egy a sok közül.

Ó, ha én lennék ott, én boldog lennék.

Ha tehetném…

Ha Fortuna szeretne,

Elmennék a koncertre,

És akkor végre rád találhatnék.

Ha Fortuna szeretne,

Álmom beteljesülne,

Boldog-öröm lenne életem.

Véled élnék…

Én már nem tehetek mást…ha tehetném…

Ha szeretnél hát, boldog légy…tehetném…

Ha tehetném…

Biztos máshogyan tennék…

De ha volna még esély, ó bárcsak volna még egy esély…

Ha szeretnél, én boldogabb lennék…szeretlek.

Évekkel ezelőtt…

Ő volt az egyetlen,

Szíve a szívemben…

Szeretem-ez tény.

Bárcsak ismerne is…

Nem tudtam elutazni,

Hozzá, Londonba…

Szívem gyötör,

Lelkem övé,

Nincs megállás,

Őt szeretem.

Ha a tél egyszer beköszönt,

Szívemben a remény gyűlik, szeretem…

Ha a tél egyszer beköszönt,

És ha hó hull téli éjen, az enyém…

Ha a tél majd eljön,

Szerelme is majd beköszön…

Ha a tél majd eljön,

Megtalálom, ő a párom…

Vágyálom

Valaha régen,

Megesett, hogy elhittem:

Lesz majd, ki rám vár,

S talán ő a hercegem…

Ma már ez mind nem rám vár,

Nem ez az éltem…

Csak a mesék színterén,

Láthattam egyszer

Csodát, így…

Ez mind hiú remény volt,

Hinni, hogy majd átkarol,

És hinni azt, hogy egyszer majd eljő…

Sosem volt ez rendben így,

Sosem teljesíthetném:

A vágyálom ma nem sok jót ígér…

Hazug érzést…

Egyszer már volt úgy,

Éreztem, megtaláltam,

De szertefoszlott minden álmom, azután:

Magamra hagyott Duncan,

Úgy viselkedett, mint bármelyik másik srác…

Még észre sem vett-ez úgy fáj…

Ó, ha lehetne egy, egy kérésem…

Jóistenhez, ha lehetne egy…

Biztosan azt kérném, hogy

Hozza vissza Duncan-t nekem…

És az egyetlen kérés, hogy: Hozza vissza

Duncan-t nekem!

Hogy mondjam el neked?

Annyit kértem tőled, szeress!

Nem mondtam semmi mást.

Soha nem volt ilyen érzésem,

Szorosan átkaroltál.

Hogy mondjam el neked?

Nagyon szeretlek!

Hogy mondjam el neked?

Hogyan, hogy lesz a legjobb?

Mikor megláttalak, elkábultam…

Villámcsapás volt az egész.

Egymás szemébe néztünk,

De neked el kellett menned…

Reméltem, még találkozunk!

Álmomban kerestelek…

Hogy mondjam el, hogy szeretlek?

Nagyon ritkán látlak…

Hogy mondjam el, hogy kereslek?

Hiányzol már nekem rég…

Hogy mondjam el mindezt neked?

Mutasd meg nekem, hogy mi a magány!

Sok szó szól már az eltört szívről…

A szerelem mélyén találod,

Ezért nehéz nélküle élni az életed,

Ezért nehéz egyedül lenni.

Mindig remélsz: jó lesz majd…

Mutasd meg!

Mutasd meg nekem, hogy mi a magány!

Hiányérzés-e a sétáláskor?

Miért nem lehetek ott, hol te?

A szívemből hiányzol már…

Az élet megy tovább, de ez itt már nem.

Jégbe fagy, és nem ápolhat,

Egyedül maradsz, most már mindig…

Bűnös, végtelen szerelem!

Határtalan…

Vajon itt vagy-e?

Mindig remélsz: jó lesz majd…

Mutasd meg!

Nincs seholsem,

Már nem szeret…

Üres a szívem, nélküle…

Most meg miért kérded,

Hogy vagyok?-

Ha te nem vagy itt?!

Nekem már hiányzol…

Mondd, miért nem lehetek ott, hol te?

Semmi se jó…

Régebben azt hittem, hogy minden szép,

De később rájöttem, hogy átvertél.

Lehet tőlem zöld a fű és kék az ég,

Semmi se jó, semmi se szép,

Amióta tőlem elmentél…

Azóta többször láttam: itt a vég,

Azért, mert nem voltál, és nem védtél.

Lehet tőlem kék a nap és más az éj,

Lehetne jobb, lehetne szép,

Gyere vissza, kérlek, engedj még…

Az élet rólad szól, itt nincs kétség!

Már rájöttem, hogy veled minden szép…

Rég éreztem az élet szépségét,

Kereslek még, szeretlek még,

Kell az, hogy örökre itt légy még…

Összetörted szívemet, hát itt a vég,

Nincs egy angyal se, aki értem él…

Örökre lángban áll az életem,

Mondd meg, miért, mért nincs remény?!

Mért kellett a mese, ami nincs itt még?!

Örökre egyedül sem lesz elég…

Mindig majd gyötör az a régi kép…

Nem adtál soha nekem több esélyt.

Miért van így, mért szenvedek?!

Hisz te csak egy vagy, aki nem szeret…

Miért is kellett beléd szeretnem?!

Mért nem találtam szerető szívet?

Hisz te mindig csak játszottál velem,

Nem volt komoly, de most már az…

Beléd szerettem a hosszú tél alatt…

Fáj, hogy nem láthatlak már többé,

Semmi se jó, semmi se szép,

Amióta tőlem elmentél…

 I am alone

Formerly I wanted to be a singer

So I just lived for my work.

Since then my dreams have already come true,

But I am still not perfectly glad:

Love has been missing from my life.

I am famous and people like me,

But I have not been found delight,

I have not been found the real one,

Who wants to be my partner for the life.

I have toured around the world,

I have met more important people,

But I am lost without you,

I mightily need you.

But where do I look for you?

What is wrong with me?

Why have I not been finding you?

Where could you be?

Unfortunately I am alone.

It maybe I am blind,

But I want to see.

How could I live without you?

What could I do, my God?

I realized the dream of East Orient,

But once and for all I walked away.

Since then I cannot come back again,

I am not Fortuna’s minion any longer.

I have never wanted just to live my life alone,

Without relations,

But I have stayed on this spot by myself,

So I escaped from people.

As far as I can remember,

Love wasn’t important to me.

But I have already known that:

Life is not life without you.

It will have never been right for me,

I will have never seen you anywhere.