Vajon mit hoz a holnap?

A hajnal hálót fon szemem köré.

A sok gond mind elszáll, s nyugodt a lég.

A reggel frissítő illatát érzem ma még,

De holnap, ó jóságos holnap!

Vajon mit hozol holnap felém?

Mi most oly csupa szépség,

Holnap tán ború lesz,

S mi ma mind csupa derű,

Az holnap talán elszáll…

S a ma, a fényes, gyönyörű szép ma,

Mi még tiszta talány,

Vajon milyen lesz az,

Ha új nap köszönt újra reám?

Vajon hogyan fogok élni, cselekedni?

Vajon mi lesz vélem ott majd?

Hogyan fogadnak majd?

Rosszul játszott szerep,

Ó, mily borút hoztál!

Reám küldtél mindent,

Te ellenem voltál!

Tudom, tegnap minden más volt…

Rossz az élet…

Taníts, kérlek!

Taníts, amíg lehet!

S szeress engem,

Mint bárki mást e földön sose!

Légy mellettem, támogassál!

Ború fátylát szívemre ne borítsál!

Vezess utam,

Hisz még ismeretlen vagy!

Sosem jártam arra,

Hová ma megyek majd.

Bárcsak teljesülne vágyim,

S megláthatnám,

Találkozhatnék vele…

Ki oly kedves,

S bujkál oly szüntelen.

Ima

Űzd el, kérlek, rossz emlékeim!

Hagyd, hogy elfeledjem gondjaim…

Kérlek, gyógyítsd be fájó sebem,

Hogy ne fájhasson többé semmi nekem!

Kérlek, nyugtasd meg fájó szívem!

S ne engedd, hogy mások

Fájdalmat okozhassanak énnekem!

Hagyd, hogy csak a szépre emlékezzek…

Hogy a múltra megbánás,

S fájdalom nélkül tekintsek…

Hagyd, hogy lelkemben a nyugalom,

S szívemben a béke szétáradjon…

Kérlek, hallgasd meg az imádságom,

S engedd, hogy a boldogság engem is átjárjon!

Küldjél reám édes álmot…

Szomorúság

Szomorúság!

Oh, te dicső szomorúság!

Miért hível magadhoz mindig?

Tán nem érdemlek boldogságot,

De mégis vágyom rá!

Éltemben sosem voltam boldog igazán,

S te mégis megcsalál!

Miért viszel el mindent?

Mindent, s mindenkit?

Ki forgó éltem színpada lehetne?

Szomorúság szele!

Miért csapkodol engem?

Miért fújod el boldogságom repve?

A bánat szele

Olykor boldog vagyok,

Olykor szomorú.

E két érzés közt

Ingadozó nádszál,

Melyet a szél könnyedén elfúj

A boldogsága árán.

Minden boldogság

Elvetetik tőlem,

S a búskomorság

Vesz erőt rajtam.

A boldogság,

Bár idegen tőlem,

Sosem kísért utamon.

Még ha valaha,

Akár egy pillanatra is

„Boldog” voltam,

A bánat szele

Elfújta minden örömöm.

Boldogság

Boldogság…

E fogalom mit jelent egy ifjúnak,

Ki csak hírből ismeri e nagy szavakat?

Oly sok év alatt,

Számtalanszor vártalak.

Számtalanszor vártam azt,

Elhullajtod fátyladat…

De te mégsem jöttél,

Későn kelve értél,

Itt hagytál magamra,

Várhattalak, végképp…

Most már nem is várlak,

Tudom, úgysem jönnél…

Be sem kopogtatnál,

Meg sem látogatnál…

Hogyan is hihettem:

Valaha mellettem állsz majd?!

Hisz még az élet is elhagyott,

Ugyan, mit várhatnék tőled?!

Sohse hívtál engem,

Meg sem érintettél,

Még hozzám sem szóltál…

Kell-e több még ennél?!

Nem ismerlek téged,

De látom, nem is akarod,

Hogy valaha lássam

Gyönyörű hajnalod.

Kissé keserűen vártam

A holnapot,

De ma már tudom,

Nem lesz, sohsem jössz el, napom…

Eddig fájó szívvel éltem,

Megsebzett lélekkel,

De inkább leszek magam,

S így boldog, semmint véled…

Magamhoz

Mondd, hányszor kell még hibáznod,

Hogy belásd, rosszul cselekedtél?!

Mondd, miért nincs merszed,

Hogy kitarts a magad igazáért?!

Mondd, kérlek, hány évig kell,

Még meddig, küzdenem magammal?!

Miért nem látod be, hogy vesztettél,

S miért nem adod át a hatalmat újra nekem?!

Mi tart vissza? Mitől félsz?

Ne aggódj! Hisz van, ki melletted áll jóban-rosszban!

Én örökké veled leszek!

Melletted állok, s kitartok az igazadért!

Cselekedj hát!

Légy nemes, küzdő, s bátor lelkű egyén!

Sajnálatnak itt nincs helye!

Most nem elég a szívedre hallgatnod!

A józan észre van szükség!

S arra a megannyi jóra, mit nyújtani tud!

Tudom, nincs más, ki megvigasztaljon,

Nincs, ki meghallgasson,

Nincs, aki megértsen…

Senki sem segít neked!

Hát segíts te magadon!

Hisz bármire képes vagy!

Erőd határtalan, lelked őszinte,

Szíved tiszta, s ép, bár elég keserű…

Tudom, sok mindent le kell nyelned,

S bár fáj, de nem szólhatsz.

De könyörögve kérlek,

Ha van alkalmad, csak szólj, s ne hallgass!

Mert talán mások sosem tudják meg,

Mi zajlik valójában a lelkedben.

Mert már egy szó, egy mondat is elég volt,

S te tudtad, mi a helyes!

De mégis elhallgattad!

Miért, mondd, mi okod volt rá?!

Mi vitt arra, hogy nekem fájdalmat okozz?!

Hisz te is én vagyok!

Egy és ugyanaz, testben és lélekben,

Szívben és észben egyaránt!

Téged vádollak most, hisz nem engedtél kibontakozni,

Nem engedtél küzdeni!

Még előtted a világ, a felfedezetlen,

S nem kell igyekezned, hisz gyermekfejjel szebb lesz!

S nem messze a pálya, melytől közel a cél,

Az erős megállja, ám a gyenge könnyen elvész…

Nem könnyű a sorsod a rögös úton járva,

Elég nehéz tollat tűztél kalapodra!

Igaz, ez kedvenc időtöltésed,

De álmod, s vágyad, amit oly régen dédelgetsz,

Egy karrier-sztárna…

Lehetnél bármi, de te mégis a nehéz,

Küzdő utat választod!

Úgy látom, „szeretsz szenvedni”…

S a boldogság oly messze tőled,

Akár fűhöz az ég…

Most lehet, hogy fáj,

De az élet rögös útján járva,

Talán még visszatér…

Találj magadra!

Színek

Felhők távoli partján

Napfény vár,

Fénylő szivárvány hídján

Túl, ott a boldogság.

Távol nem terem bánat,

Az ég oly kék,

Távol valóra válhat

Minden, mi álom szép.

Színek hatalmas árnyán

Álom vár,

Soha véget nem érő

Álomvilág vár rád.

Ott már mindenki boldog,

Nevet és sír,

Ott majd átölel téged

Az, kit oly régen hívsz.

Dombok szép magas csúcsán

Hó vár rád,

Szánkó, csábít a siklás,

Csússz te is gyorsan hát.

Messze, túl a hidegben,

Ég a tűz,

Légy te, aki majd egyszer

Ő maga is ott ül.

Képzet, mindez csak álom,

S mind oly szép,

Ugorj, csábít a tenger,

Légy te is egy tündér.

Ott jársz, hol a sok angyal

Nevetgél még,

Fürdesz a boldogságban,

S örökös éltet élsz.

Máshová megyek

Régen volt ez már,

Éjszakákon át…

Hogyan mondjam el?

Elutaztam rég…

Te úgysem értenéd,

Máshol jártam én,

Hol nincsen soha éj,

S nappali a cél.

Messze száll a dal,

Én úgy érzem,

Hogy minden nagyon szép.

Elmondom, hogy hová megyek én…

Én máshová megyek,

Az álom tengerén,

A szivárványon túl,

Hol színes minden éj!

Én máshová megyek,

A fellegekbe fel…

Ott csilingel a fény,

És dalos minden éj!

Én máshová megyek!

Sokszor láttalak…

Úgy érzem, messze vagy,

Nem érhetlek el,

De megpróbálhatom…

Én leszek a kéz,

Mi segít rajtad majd…

Ha nem adod kezed,

Soha nem lehetsz velem.

Gyere velem, hogy halld az éltet,

És segíts újra kezdeni…

Kezdeni…

Szerencse

Ez egy történet egy lányról, akit Szerencsének hívnak…

Kora reggel, keltik fel,

Zörgetnek az ajtón.

Itt jön a sminkes,

Mosolyogj…

Már mindenki csak rád vár…

Nézd már:

Ó, mily csodaszép hollywoodi lány…

És érzi…

De szerencsés, ő a sztár,

De csak sír, sír, sír,

Hisz magányos a szíve…

Azt reméli,

Jön majd valaki,

Ki elhozza boldogságát…

Elveszett álma,

Nincs remény…

Hát már nem jön soha senki sem?

És a kerék forog, ő meg munkálkodik…

De mondd csak,

Mi van, ha véget ér?

Ó, mily csodaszép hollywoodi lány,

Gyönyörűszép lány,

De miért sír hát?

Ha jönne valaki…

Érte sírok már…

Mért nincs végre már itt?!