Szeretném leszögezni, hogy ezeket a történeteket, amelyek verseimben olvashatók, már lezártam magamban. Életem különböző periódusai elevenedtek meg általuk. De mindenképpen tanító jellegűek, tanulságosak voltak számomra. Most már nem követem el azokat a hibákat, amiket akkoriban, amikor ezeket a műveket írtam. Már nem is vagyok tele reményekkel. Nehéz megtalálni az embernek a helyét ezen a földön, és bizony gyakran nehézségekkel találja magát szemben, olyan dolgokkal, amik megrémítik, amik igyekeznek eltéríteni eredeti céljától. De épp erről szól az élet, tudniillik éppen azért kerülünk nehéz helyzetekbe, hogy felismerjük valódi életfeladatunkat, és kitartsunk a végsőkig mellette. Ettől válik valósággá, hogyha nem a megfutamodást választjuk, hanem szembenézünk az élet adta feladatokkal, akadályokkal, és kiállunk valódi álmunk mellett, s végigvisszük elképzelésünket. Kitartónak kell lenni, de közben vigyázzunk, hogy másokat ne bántsunk meg. A versek, amiket itt olvashatnak, segítettek kiírni magamból minden bánatomat, szomorúságomat, örömömet, szenvedésemet, boldogságomat, félelmemet. Átsegítettek az élet hullámvölgyein, segítettek felállni, és továbblépni. Olyan dolgokat éltem át általuk, amiket a valóságban sohasem tennék meg, de képzeletben segítettek lezárni a múltat, a zátonyra futott kapcsolatokat, és barátságokat. S egy reményteli jövőbe kalauzoltak el, amit sajnos még nem tudok versbe önteni, de megtaláltam önmagam, és boldog vagyok. "A felhők felett mindig kék az ég!"
|