Nehéz úgy, hogy senki nem hisz bennem…

Én vagyok az egyetlen, aki hisz az ötletemben.

Bízom benne, hogy sikerrel járok – bízok önmagamban,

Képes vagyok nyereséges vállalkozást létrehozni – egymagamban.

Egymagam szeretnék lenni, egyedül a világ végén,

Ahol nem bántanak, nem okoskodnak bele az életembe, nem kételkednek bennem.

Egy nyugodt helyre vágyom, ahol önmagamra találhatok,

Egy helyre, ahonnan irányíthatom vállalkozásom és rá koncentrálhatok.

Szeretnék egy évet külföldön tölteni – ha lehet, tengerparton.

Szeretnék magamra, az álmaimra, a cégemre fókuszálni – erre vágyom.

Békére, nyugalomra, inspiráló környezetre, barátságos emberekre vágyom.

Szeretném megvalósítani céljaimat, támogató környezetben, olasz parton.

Szeretnék annyira bízni magamban és oly magabiztos lenni,

Hogy ne fájjon és ne bosszantson, hogy mindenki ellenem van.

A környezetemben senki nem akarja, hogy a magam útját járjam,

5-felé rángatnának, hogy ezt meg azt csináljam…

Mindenki irányítgatni akar, holott felnőttem, 32 éves vagyok,

Mindenki mindent jobban akar tudni, mint én magam.

Mindenki mókuskerékbe akar kényszeríteni, holott nem az az én utam.

„Hahó, felnőttem, hagyjatok már békén!” – kiáltok, de meg se hallják szavam.

„Elég volt a marionett-sorsból, az akadékoskodásokból, a folytonos bántásból!

Hagyjatok levegőhöz jutnom! Hagyjatok élni! Hagyjatok nyugton!

Hadd higgyek magamban! Hadd valósítsam meg álmaim!

Hadd éljem a saját életem!

9 éve egy mederben vergődöm… Hadd másszak ki végre innen!

Hagyjatok élni! Hagyjatok levegőt venni!

Hagyjatok hinni magamban!”

Egyedül a világ végén – végre nyugalom van…

Összpontosíthatok végre a vállalkozásomra, s önmagamra.

Erre vágytam! – Végre megtaláltam!

Felépíthetem végre az önbizalmam…

Hihetek szabadon magamban, s a tudásomban.

Egyszer majd a többiek is hinni fognak bennem…