Volt egy párom 9 évig –

Sajnos képtelen volt elfogadni engem.

Csak egy zátonyra futott életet,

S csupa negatív tulajdonságot látott bennem.

Pozitív emlékei már megkoptak velem,

Szeretetet, s bizalmat tőle nem remélhetek.

Gyanítom, már régóta nem szeretett,

Menedéket nála többé nem lelhetek.

Nem tudok megtartani egy férfit sem,

Nem vagyok jó a szerelemben.

Sajnos a munkában nem volt szerencsém,

A sok stressz a kapcsolatra rányomta bélyegét.

Ő nyugalom szigetére, békére, agglegény életre vágyott,

Örült, ha nem voltam itthon, vagy ha nem is hallott.

Nem működött köztünk a kommunikáció.

Teljesen más volt mindenről a véleménye,

Sokat vitáztunk emiatt – mindkettőnk keserűségére.

Nem ismert engem, 9 év után sem.

Nem akart igazán megismerni, tartott tőlem.

Nem találom a helyem…

Ülök és nem értem, mi történik velem…

Egyedül vagyok, egymagamban,

Senki nincs, aki hinne bennem.

Senki nincs mellettem,

Nincsen biztonság az életemben.

Senkim nincsen.